- Anya! Felöltözöm! - mondta ma reggel a négy éves, majd rutinosan megindult a hálószobánk irányába, ahol a vasalni való ruhák gyűlnek hetek óta, hogy a kosárból előrángasson magának egy gyűrött pólót.

Értettem az univerzum finom célzását, és délután hozzáláttam a vasaláshoz.

Gyűlölök vasalni. Úgy értem, hogy egyrészt utálom azt, hogy rengeteg időmet elveszi. Hogy közben folyton melegem van. Hogy nincs megfelelő magasságú szék (NEM vasalok állva. Olyan mennyiséget, ami nálunk felhalmozódik, egészen egyszerűen képtelenség állva vasalni). Éskülönbenisegyáltalán!

Viszont utálom, ha gyűrött ruhában jár és ha reggel keresni kell a pólót. Így hát vasalok.

Meg is érdemlem.