Futás. Néhány éve a szó hallatán a címben szereplő befejezetlen mondatokat a következő képpen fejeztem be:

a.)... kergetnek.

b.)... hat anyja van egy utcában.

Kevéssel később egymásra találtunk, és aztán már a futás jelentette A Sportot. Futottam, amikor csak alkalmam volt. Ehhez igazítottam mindent: a délutáni programokat, a hétvégi kimenőket. Mindig loptam rá időt, mert kellett. A lelkemnek, a testemnek.

Most a futás a vágyaim tárgya. Tavaly tavasszal gerincsérvvel diagnosztizáltak, egyszersmind a futás, ha ideiglenesen is, de lekerült a terítékről. Egyetlen kivétellel: ahogyan tavaly, úgy idén is indulunk az Ultrabalatonon. Tavaly kilencen, idén nyolcan vágunk neki. Márciustól kezdem a felkészülést, hogy az én rövid kis néhány kilométeremre megfelelő állapotba kerüljek. Tavaly sokkal rosszabb esélyekkel indultam, mostanra azért már javult a helyzet.

Úgyhogy: fingers crossed. :)

 A kép(ek) forrása a kép(ek)re kattinva érhető(ek) el.